Elkéstem, tudom. Ennyire vagyok hűséges. :D Viszont megnéztem egy filmet, ami átugrott a mai napra. Sorry. Asszem nekem megérte. Megint rájöttem, hogy az élet csak valaminek a hajszolása, amit akkor veszítesz el igazán, amikor úgy érzed, elérted. Egy nagy lószar az egész. Nem is értem, de nem is akarom. Addig jó.
Vannak szép pillanatok, meg vannak gyönyörűek. Vannak csúnyák és még csúnyábbak. Az ember elesik, fölkel, lezuhan, földet ér, fölkel. Miről szól még? Küzd azért, hogy jobb legyen, mint volt, aztán küzd az ellen, hogy rosszabb legyen, mint a másiké. Bárcsak ez a gondolat csak az én fejemben lenne, és bárcsak az a 2 pohár bor tenné, ami a film közben elfogyott. Nem tudom. Szeretek élni, mert szeretem a pozitív oldalát nézni. De ha őszinte akarok lenni, akkor azt látom, hogy a legtöbb ember nem ezt teszi, és lehet, hogy nekik van igazuk. De vajon mi a helyes? Szerintem a helyes az, hogy azt teszed, amit érzel. Szerintük az, ha azt teszed, ami logikus és jó. Ami általában jó. De kinek? Ki az általában? Lehet, hogy a filozófia értelmetlen, de lehet, hogy ezt azok mondják, akik nem akarnak szembesülni a gondolataikkal. Én nem tudom, hogyan gondolkoznak mások, pedig nem egy emberrel folytattam eddig eszmecserét. Mindenki másképp gondolkozik, de ebben sem vagyok biztos. Szóval a lényeg, hogy határozott vagyok. De ismerek magamnál határozatlanabbat :D
Elég lesz úgy gondolom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése