ősz

Azt hiszem, nem csak az időjárás az oka az őszi hangulatnak.
Ősz - elmúlás, szürkeség, boldogtalanság.
Ősz - boldogtalan vagyok, fásult, szürke, szerencsétlen és valami elmúlóban is van. Fázom. Mindig csak fázom. Mióta kiléptem a kapun, amin belépni egyenlő volt a boldogsággal. Valaki nem akarja, hogy újra belépjek. Valaki azt választotta, hogy nincs szüksége rám. Valaki nagyon erős. Kár, hogy valaki nem.
Úgy éreztem, szétszakadok. Először. Másodszor. És sokadszor is. Annyi rész ki sem fér belőlem, ahányra szakadt a lelkem, és most minden egyes nappal tovább szakad. Félelem, aggodalom, megbántottság, szerelem, harag, szomorúság, megalázottság és szerelem, aggodalom, szomorúság és szerelem..... Félelem. Félek. Félek, és nem magam miatt. Csak miattad. Szeretlek, baby...
Baba, ha én vagyok a hibás, engedd, hogy megpróbáljam jóvátenni. Ha nem én tettem, ne büntess. NEM hiszem, hogy egyedül jobb neked. ENGEDD MEG, HOGY SEGíTSEK!!!

közben "nyár" lett...

Az idézőjel nem véletlen, ugyanis nagyon sokban nem különbözik az utolsó bejegyzésemben leírtaktól az időjárás. Esik, fúj, süt...
Tegnap szörnyű napom volt. Nem fogom részletezni, de munkaügyben szétszedtek emberileg, és semmi másra nem vágytam, mint hazaérni a szerető karokba. Egész nap a sírás kerülgetett, reggel 6-tól szenvedés volt egészen este 8-ig. Utaztam. 7 körül kezdtem magam jobban érezni. Sikerült a 4 órás utat egyedül töltenem, ami jó érzés volt, de 7kor valami változás történt. Beült a fülkémbe egy 60as bácsika, és elkezdett mesélni. Körülbelül egy mondatot sikerült nekem is összehoznom, de miután annak megértetése 5 percbe került, - ugyanis a bácsi nagyon értelmesen és összefüggően beszélt, de nem hallott semmit -, feladtam mindent és csak hallgattam. Élveztem, ahogy mesél, a régi szép időkről, összevetve napjainkkal. Örültem, hogy beszéd közben néha lopva rám néz, ott vagyok-e még, és ilyenkor mindig figyelemmel hallgattam. Boldog volt. Annyira örült, hogy valaki meghallgatja. Biztos voltam benne, hogy senki nem várja otthon. Lassan beérkezett a vonat a keletibe. Sűrűn elnézést kért, hogy ennyit beszélt, és itt következett be az a pillanat, amikor úgy éreztem, nem szállok le addig, amíg egyetlen dolgot nem tudok megértetni vele. Elmondtam neki, hogy nem zavart, és örültem a találkozásnak. Sokat mondogattam, míg végül egy könnycseppből rájöttem, most már érti.
Nagyon reméltem, hogy a boldogság könnycseppje volt, mert én nagyon boldog voltam. Ő sokat adott nekem, mert elfeledtette a sérelmeket, amik a nap folyamán értek. És nem csak arra az egy órára. Viszonozni akartam az osztatlan figyelmemmel, néhány kedves mosollyal. A végén úgy tűnt, ez az egy óra mindkettőnknek megérte.
Elindultam haza, és mindent szebb fényben láttam. Vágytam arra, hogy kedvesem otthon meleg öleléssel vár, és arra gondoltam, a bácsi vajon mit csinál este? Olvassa az újságait, keresztrejtvényt fejt, vagy talán nézi a tévét és csóválja a fejét? "Mennyit változott ez a világ..."
Már csak öt percre voltam a háztól, mikor boldog csaholással megelőzőtt egy kutyus. Négy lábon állva is a derekamig ért, de láthatólag kölyök volt még. Gazdái messziről követték, ő pedig büszkén vitt a szájában egy pöttyös gumilabdát. Bolondos volt nagyon. Meglátott egy kerítés mögött egy kutyát, és odament hencegni a labdájával. Miután az erős ugatásból biztosra vehette, hogy igencsak irigylik a labdáját, ugrálva továbbszaladt.
Már csak két perc és otthon vagyok. Keresem a kulcsot. Megvan. Belépek az ajtón és bolondosan ugrálva szaladok szerelmem karjaiba. Én itthon tartom a pöttyös gumilabdámat, amire nagyon büszke vagyok, és boldogan bosszantom vele az összes többi kutyatársat, büszkén mutatnám meg bármelyiknek, hogy nekem van a legszebb, legjobb és legédesebb pöttyös gumilabdám ezen a világon...

Sárga

Bármennyire nehéz is elfogadni, itt az ősz. Esett egész éjjel, esik egész nap, és ez eléggé visszavesz a természetbe vágyódásomból. Főleg ha a természet jelen esetben egyenlő a belvárosi irodával, ahová indulnom kell. Nagyon szorgalmasan elkészítettem itthon a szükséges dolgokat, csak azzal van a probléma, hogy most már nem halogathatom sokkal tovább az indulást :)
Azért nem panaszkodom, mert kifejezetten szeretem az őszt. Főleg amikor elkezdenek besárgulni a falevelek. Lehet, hogy más szótárában a szép zöld levél sokkal előrébb van a szép sárgánál, de szerintem azok a sárga árnyalatok, amiket az ősz képes produkálni, nem is foghatók a szép zöld lombokhoz, amit a tavasz hoz. Persze másik oldalról jöhetünk itt az elmúlás és az újjászületés nemes gondolataival, nekem akkor is az őszi sárga a szebb. Na most már ezt is tudjátok. :) Aki járt már gombalesen őszi erdőben, szerintem, tudja mire gondolok, aki még nem, azt azonnal szeretném buzdítani eme kellemes elfoglaltságra - ahogy elállt az eső, mert bevallom, most nálam sem élvezne sok előnyt a gombaszedés a belvárossal szemben.
Még jó, hogy benéztem ide, megjött az ihlet a kimozduláshoz. :)) Megyek is dolgomra. Kellemes ázás-fázást, aztán annál kellemesebb felmelegedést kívánok mindenkinek!

Nem csak Batman térhet vissza :)

Na hello!
Hiányoztam, mi?
Eltűntem kicsit, mert nem éreztem úgy, hogy jó, hogy blogot írok... Nem tudom, talán mert naplót kellene, hogy senki más ne olvassa... de azért megpróbálom, mert az ember már sajna leszokott a papírravetésről...
Szóval hiányzik... hogy kiírjam magamból a sok-sok eseményt, ami belémszorul. Elég sokat dolgozom mostanában, és munkám során minden nap utazom. A hirtelen jött élményeket nehéz úgy feldolgozni, hogy közben nem osztod meg senkivel, mert mire hazaérsz, elfelejted.
Amúgy gyökeresen más mederbe terelődött életem kis folyója... Megtaláltam a férfit, akiért előző bejegyzéseimben esedeztem. Vele lakom, ő az én kis boldogságom. Felhagytam a sok bulival is, mivel az utóbbi egy-két évben pasi nélkül is nyűgnek éreztem minden egyes ivással és seggrázással töltött éjszakát. Nem mondom, hogy ellenzem, attól azért messze vagyok, de nekem pihennem kell a partyhegyektől, és egyelőre semmilyen részem nem kívánja vissza eszement bulis időszakomat.
Na és mit is csinálok helyette? :) Dolgozom, mint a rendes emberek, sokat és nagyon, főzök, mosok satöbbi és esténként a párommal pihengetek öregesen, 1-1 pohár borocska társaságában, meg minden mást csinálok aminek a keretein belül kiélvezhetem a társas élet apró örömeit. És mindezt imádom.
Ez az ismejük meg az új hajnit bejegyzés viszont nagyon kimerített péntek este lévén, úgyhogy mára elbúcsúzom. ígérem, írok még, ha eszembe jut :)
Jóccakát!

nehéz...

Nehéz bízni az emberekben. Minél többet csalódsz, annál nehezebb, és minél nehezebb, annál rosszabb. De én vagyok olyan hülye, hogy leküzdöm a nehézségeket. Bízok aztán csalódok. Már vagy 10 éve folyamatosan.

Viszont ha nem bíznék, megfulladnék a felgyülemlett információktól. Sehogyse jó... :)

És nem jó egyedül ha nem akarsz egyedül lenni, viszont nem jó sokan lenni, amikor kevesen lenne a legjobb. Nehéz itthon maradni, mikor menni szeretnél de nehéz menni mikor maradnál. Nehéz koplalni ha éhes vagy és nehéz enni ha jóllaktál. Nehéz elbúcsúzni attól, akit szeretsz és nehéz örömmel fogadni azt, akit gyűlölsz. Nehéz kérdezni, mikor nem beszélnek hozzád de nehéz beszélni, ha nem kérdeznek. Nehéz szeretve lenni, ha nem vágysz rá és nehéz nem szeretve lenni, mikor a szerelem minden vágyad.

Szóval ez egy ilyen nap. De őszintének lenni nem nehéz. Sajnos... Sajnos másnak az.

bored...

Az egész úgy kezdődött, hogy nagy elánnal belevágtam a hétbe... Bementem dolgozni abban a hitben, hogy majd egész héten lesz munkám, ám a nap végén kiderült, hogy ez nem így van. Ezen a héten nincs több... És nyakamba szakadt a fizetetlen szabadidő az összes súlyával.

Kedden fölkeltem, és szobatársammal nagy egyetértésben sikeresen kitakarítottuk a szobát. Estére elfáradtam, és úgy éreztem, nem is volt fölösleges a nap.

Viszont ma is fel kellett kelni... Senkit nem találtam, aki itt van és el lehet menni vele legalább kávézni, mert aki itt van, az vagy dolgozik, vagy nem jó fej. Lényeg, hogy egyikkel sem kávézol...

Aztán takarítottam tovább két rosszullét között, és nincs már piszkos ruhám sem. Ami nagyon hasznos. De ez a ma este.... Jujjjjj, de rossz semmit se csinálni... Úgyhogy jöttem panaszkodni. Aztán rájöttem, hogy tiszta hülye vagyok. Mert ma hívtak randizni, hívtak bulizni, csak olyan emberek, akikhez nem annyira volt kedvem. Most már kicsit bánom... Na de nem nagyon :)

Holnap meglátogatom kedves rég nem látott barátnőmet és a pici fiát, megveszem a vonatjegyet és pénteken irány hazaaaa :))) Azért csütörtök estére még várom az ötleteket!

Chow chow :)

Igazából sosem volt olyan jó kapcsolatom a kutyákkal, mint a macskákkal. De most valami megmagyarázhatatlan dolog történik velem. Akarok egy chow chow-t. Beleszerettem. Gyönyörűbb és intelligensebb teremtménnyel én eddig még nem találkoztam. A termete, a szőre, a színe, a pofija.. egyszerűen mesébeillő... Ja, és kék a nyelve, bár nem ez a szerelem igazi oka :) De ettől is különleges!!! :P


Eddig úgy gondoltam, hogy ha egyszer olyan környezetbe kerülök, ahol megengedhető az állattartás és nem számít kínzásnak, biztosan macskám lesz. De most megragadott ez a szépség, ráadásul tegnap találkoztam egy pár hónapos kiadással és odajött hozzám (kétszer is), megnyalogatta az ujjamat és el sem akart menni. Nekem eddig nem is volt ennyire pozitív kutyás élményem. :) Gyerekkorom óta mindig volt kutyánk, de mindig jobban hallgattak a bátyámra, engem a macskák szedtek szét, és őket imádtam. Azonban az elmúlt három hónapban láttam négy chow chow-t, és mindegyik elragadó volt. Nem értem...
De ez a jövő titka. Ki tudja, mikor lesz saját kertes házam... :D
Egyelőre arról szól az életem, hogy napról napra jobban gyűlölök kollégiumban lakni, és az első adandó alkalommal megyek innét bárhova. Bárhova, ahol nincsenek rosszindulatú emberek. Hmm... lehet, hogy kutyafarmon fogok megöregedni, mint BB? :)